Rio Caribe pont úgy néz ki, ahogy az ember egy koloniális halászfalut elképzel. A halászok napégette szálkás testtel rohangásznak föl és alá hallal jól megrakott ládákkal a fejükön, lábaik alatt kiéhezett girhes kóborkutyák csaholnak egy-két leeső finom falatra várva. Kicsit feljebb hot-dog árusok árulják hagymában és chiliben tocsogó portékájukat amolyan McDrive módra, mivel a többség csak kihajol a kocsija ablakán és már viszi is a csemegét. Ezután kezdődik az igazi város. A színesre festett ódon házak rácsos ablakán öreg anyókák bámulnak ki, az utcán öreg urak dominóznak víz ízű Polar Light sört szürcsölve. Az egész olyan idilli. A környező tengeröblök, mint a Pui Pui vagy a Medina klasszikus karibi partszakaszok pálmafákkal, fehér homokkal és meleg tengerrel. Minden adott ahhoz, hogy Rio Caribe a Föld egyik legismertebb tengerparti üdülője legyen. És még sem az. Rajtunk, no meg négy spanyolul nem beszélő cimboránkon kívül egy darab turista nincs a városban.
Venezuelának rossz a híre. Az európai és az amerikai - amúgy szerintem - indokolatlan Chávez-ellenesség egy dolog, a legnagyobb problémát a közbiztonság jelenti. Évente Venezuelában 24 000 embert ölnek meg. Még az olyan hangulatos helyeken, mint Rio Caribe sem lehet teljes biztonságban az ember, mivel heti egy gyilkossággal ő is hozzájárul a statisztikákhoz. Az külön balszerencse, hogy egy ilyennek második napunkon mi is szem- és fültanúi lettünk. Az előtt a pizzéria előtt, ahol tegnap ugyanebben az időben vacsoráztunk, két fegyveres engedett bele öt golyót a városka szabójába, minössze 20 méterre tőlünk. Rögtön felbolydult az amúgy csendes kisváros, mindenki futásnak eredt. A szabó azonnal meghalt, minket pedig bezártak a hostelbe.
- Szegény Venezuela! - mondja egy órával később a pizzéria argentin tulajdonosa - Pár éve még nyugalom volt és béke, most lassan minden nap agyonlőnek valakit az utcán. Nem lehet itt élni.
Ez az első alkalom, hogy 7 éves latin-amerkai utazásaim során lövöldözés tanúja vagyok. Nem viselem olyan jól, mint gondoltam. A másik ok, ami miatt Venezuelát a turisták kerülik, az a bonyolult pénzváltás. Sok olyan külföldivel találkoztam itt korábban, akik Venezuelát a Föld egyik legdrágább országának tartották, mert nem tudták, hogy itt nem szabad bankkártyával pénzt felvenni vagy bankban váltani. Az állam és a bankok 1 dollárért 4,3 bolívart adnak, míg a feketepiacon a 18-20 bolívart is megkapod érte. A helyiek persze ez utóbbihoz igazítják az áraikat, így aki banknál vált, az valóban úgy érezheti magát, mintha Norvégiában járna. A probléma azonban az, hogy spanyol nyelvtudás nélkül felkutatni a feketén váltókat nem kis kihívás és nem is veszélytelen. Szállókon ugyan válthat az ember a recepción, de ott sem kap meg 15-nél nagyobb összeget egy dollárért, ráadásul ritkán van náluk nagy tételben bolívar.
Tudom, hogy vannak országok, ahol él a kettős pénz. Ilyen például Kuba, ahol azonban az állam felvállalja, hogy a turistának minden a háromszorosába kerül. A venezuelai pénzváltást sokáig nem értettem, míg nem egy illegális pénzváltó elmagyarázta nekem miért is kerül a feketepiacon negyed annyiba a dollár.
- A mi pénzünk nem konvertibilis, sehol nem váltják. Az országba ezért kevés dollár érkezik, s ami érkezik, az is marad az államnál. Persze a kereskedőknek szüksége van a dollárra, főként a kikötőkben és a határok mentén. Ezért időközönként az állam nagyon olcsón, 4-5 bolívárért piacra dob dollárt, amit a gazdagok felvásárolnak. Mióta Chávezt októberben újra megválasztották, nem történt dollár kibocsátás. Lassan 3 hónapja nincs amerikai valuta az országban. Egyszerűen elfogyott a dollár az országban, így a turistáktól próbáljuk összeszedni a pénzt. Ha van egy kereskedő, akinek kell sok dollár, akkor nagyon magas áron vásároljuk azt fel tőletek. Hallottam olyat, hogy Caracasban az arabok már 22 bolívart is megadnak 1 dollárért.
Hát így van ez. A nyugat ahol tud, kibabrál Venezuelával. A fals hírek miatt elmaradnak a befektetők, így virágzik a feketepiac. Ez jó nekünk turistáknak, mert évről évre egyre olcsóbb minden, bár az is tény, az árak kiszámíthatatlanok.
- Ha Chávez felépül és újra bocsátanak ki dollárt, azonnal visszamegy a feketepiaci ár 8-10 közé. Akkor nektek turistáknak megint nem lesz jó világ - röhög a pénzváltó.
Hogy mennyire igaz Venezuela sárba tiprása, arra a legjobb példa a Conviasa légitársaság, akiket évek óta tiltólistán tart az IATA, ergó nem repülhetnek Európába és Amerikába. A hivatalos magyarázat az, hogy 2010-ben leesett két repülőjük. Persze azok az indiai és pakisztáni légitársaságok, akiknek sokkal rosszabb a statisztikájuk, megkapják a tagságot. Az igazság az, hogy Venezuelában olcsó az üzemanyag, így akár harmad áron repülnének, mint amerikai és európai társaik. Kinek kell az, hogy Chávez miatt tönkremenjen az Iberia, a KLM vagy a Lufthansa?
